Kevesen élik át, hogy az oktatói oldalról és a nagyvállalati szférából is gyűjthetnek tapasztalatokat, és láthatják, hogy mennyire távol áll egymástól a két fél. Több éven keresztül dolgoztam képzés,-szervezetfejlesztés területen Magyarország két legnagyobb nevű multinacionális cégénél, valamint szintén évekig tanítottam egy közgazdasági szakközépiskolában. Sajnos megtapasztaltam, hogy az, amire szükség lenne az egyik oldalon, akár használható tudás, akár megfelelő szakember formájában, és az, amit a másik oldalon kínálnak az oktatási intézmények, lassan heti 40 tanórában, plusz házi feladat, otthoni felkészülés, mennyire de mennyire nincs köszönő viszonyban sem. Szeretném elérni, hogy ez megváltozzon. 

Azzal a céllal hoztam létre ezt a blogot, hogy egy elkészülő oktatási anyaghoz információt, véleményt gyűjtsek. Egy olyan eszközt szeretnék létrehozni, ami segít bemutatni milyen munka folyik egy vállalatnál, milyen területek vannak, és milyen feladatok adódnak nap mint nap, azért, hogy a diákok az iskolában játékos formában megismerhessék a vállalatok, a munka világát, segítve ezzel azt, hogy ténylegesen használható készségeket, ismereteket kapjanak.

Tudom, hogy az iskoláról és a magyar oktatásról mindenkinek megvan a saját bejáratott véleménye. Ebben nincs is semmi kivetnivaló, hiszen mindannyian jártunk több-kevesebb évig valamilyen oktatási intézménybe, majd voltunk pályakezdők is. Éppen ezért érdekel a véleményetek, szerintetek mivel lehetne fejleszteni, életszerűbbé tenni az oktatást?

Ahogy én látom, a legnagyobb hiba, amit az oktatási rendszerünk elkövet a diákokkal szemben, a tanulással, munkával kapcsolatos attitűd, ami az iskola végére kialakul a gyerekekben. Ahogy egy tanárom mondta az egyetemen, amit tudnak az óvodások, már nem tudják az egyetemisták. Gondolok itt a kreativitás gyilkos poroszos módszerekre, (ne szólalj meg, csak, ha jelentkeztél, ne fordulj hátra, ne beszélgess), a tanórai versengésre, (ki lesz az első, aki végez, ne oszd meg az információt, ne segíts). Csodálkozunk, ha a munkahelyeken az dolgozók nem tudnak hatékonyan kommunikálni, tárgyalni, érvelni és ellenérzéseik vannak a csapatmunkával kapcsolatban?

Ma információt vagy valamilyen ismeretet már nagyon egyszerű megszerezni. Szerintem ne azzal töltesék a gyerekeknek a hasznos időt az iskolában, hogy adatokat és elméleteket hallgatnak, majd érdektelenül vagy kipuskázzák, vagy bemagolják. Sokkal inkább kellene magukat jól érezve közösen felfedezni jó megoldásokat, amiben a tanár támogatja őket, és nem ő akar az lenni, aki tudja a tuttit.

Hiszem, hogy létezik szép öregasszony és jó munka is, valamint a tanulás, az iskola is lehet élvezetes. Ehhez azonban az szükséges, hogy mindenki megtalálja a helyét, ami igazán érdekli, és az iskolának ebben támogatónak kell lenni. Megmutatni sokféle lehetőséget, diákvállalkozás, erdei iskola, színjátszó kör, csak néhány élvezetes dolog a sok lehetőség közül.

Ti mit gondoltok, hogy lehetne közelebb hozni a való életet és az iskolát? Mi az, ami szükséges lenne, mégis úgy válnak pályakezdővé a fiatalok, hogy ez kimaradt?

Hogy én hogy gondolom? Erről fog szólni a következő bejegyzés.