Aki okos? Aki kedves? Akit szeretnek a diákjai? Aki következetes? Aki szigorú? Aki hozza a versenyeredményeket? Aki ért a gyerekek nyelvén? Aki szép tanmeneteket ír? Ki tudja. De van olyan egyáltalán, hogy jó tanár?

Volt egy tanár kollégám régen. Országos szintű szaktekintély volt, mindenki hozzá fordult tanácsért, ha valahol elakadt a közgazdaságtan rejtelmeiben. Emellett szigorú is volt nagyon, a diákok rettegtek tőle, de az eredmények jöttek szépen. Egyszer kérdeztem a gyerekeket, hogy azért félnek az órákon, mert magas a léc tanár úrnál. Mondták, az nem zavarja őket, hogy szigorú, és tanulni kell. Az a baj, hogy következetlen, csapong a kolléga, néha nem is tudják a diákok, miből fogja őket kérdezni, így nagyon nehéz készülni, arról nem is beszélve, hogy a stressz teljesen leblokkolta őket.

Sok tényezőtől függ, hogy kit nevezünk, hatékony és eredményes tanárnak. Egy kiselsős számára fontos, hogy a tanító nénije megszerettesse vele a tanulást, hogy biztonságban érezze magát az osztályközösségben. Egy kamasz számára hiteles személyiség kell, és érdekes, lebilincselő órák, míg egy hallgatónak jó előadó, és következetes számonkérés. És szülőként mit várunk el? Hogy szemünk fényei szuper bizonyítvánnyal, verseny eredményekkel és csillogó szemmel jöjjenek haza. Az egyetemen pedig azt tanultam, hogy a tanárnak hitelesnek és empatikusnak kell lennie, valamint feltétel nélkül el kell fogadnia a diákjait. Ugye mennyire összetett ez?

Szerintem az az eredményes tanár, akinek jókedvvel megy az órájára a diák, aki kíváncsivá tesz, aki még többre sarkall, aki támogat, és tökéletesen rá tud hangolódni a gyerekekre. Ehhez azonban ki kell lépni a komfortzónából, néhány sztereotípiát ledönteni, megszabadulni a megfelelési kényszertől, és megtalálni a saját tanítási stílust és módszert. Mert az lesz hiteles és eredményes.