Az én nagy projektem címet is viselhetné ez a bejegyzés, mert kiterítem a kártyáimat, és felfedem, én hogyan képzelem el a modern gazdasági oktatást. Tudom, hogy sorra megjelennek olyan cikkek, tanulmányok, amelyek arról szólnak, hogy mennyire nem jó irányba halad az oktatási rendszerünk. Nem ezek miatt gondolom azt, hogy másként kellene csinálni, hanem mert megtapasztaltam személyügyesként, hogy milyen készségek és ismeretek hiányoznak a pályakezdőknél, ami nem pont az ő hibájuk.

A projekt megtervezése során abból indultam ki, hogy olyan munka szülessen, ami bemutatja milyen ma egy nagyvállalatnál dolgozni. Nem kellett teljesen újat kitalálnom, mert létezik egy módszer, már utaltam rá, csak le kell egy kicsit porolni, és gatyába rázni. Vázlatosan a következőről van szó, a diákok alapítanak egy fiktív vállalkozást, egy tanéven keresztül működtetik, és az év végén prezentálják az eredményeket. Onnantól kezdve, hogy kitalálják mit visznek a piacra, üzleti tervet készítenek, bemutató termékeket gyártanak, profitot termelnek, és elvégzik a napi operatív feladatokat. A tanár ebben a felállásban egy tanácsadó szerepet tölt be, és természetesen Ő az, aki moderálja a diákok munkáját. Minden óra elején a tanár közli a cég aktuális elintéznivaló ügyeit, megbeszélik kinek mi a feladata, és természetesen az óra vége előtt mindenki elmondja, hogy sikerült megoldania a rá bízott ügyeket. A kiadott feladatok változatosak, van köztük kimutatás,- és prezentációkészítés, előadás tartása, tárgyalás, interjúztatás, adminisztráció, levelek megírása, készletezés, reklámanyagok gyártása, társadalmi felelősségvállalás, csapatépítés, hatékony kommunikáció vég nélkül, ami egy profitorientált cégnél adódhat. Ebben a formában a diákok játszva megtanulhatják, hogy az elméleti anyagot, hogyan és hol alkalmazzák. Komoly felkészülést és munkát igényel a tanároktól, ennek a módszernek a tanítása. Azért is, mert aki sosem dolgozott a magánszférában, nehéz napi operatív feladatokat és megoldandó problémákat állítani óráról órára a gyerekek elé 36 héten át. Ezt a projektet szeretném részletesen kidolgozni, mert hiszem, hogy a módszer a lényegesebb, és nem a tananyag. Milyen klasszul mutatna bármelyik iskola folyosóján a vitrinben, a 2015/2016-os év diákvállalkozásának a termékei, és ez az elkövetkezendő évek alatt egy hosszú sort nyitna meg.

Végezetül mára egy személyes történetet szeretnék elmesélni. Amikor alsós voltam, anyukám hazahozta a munkahelyéről a szalagos számológépét, és egy halom számmal teleírt lapot. Nekem azt adta feladatul, hogy segítsek neki a munkájában, és adjam össze a két oszlopban lévő számokat egyesével. Én valami elképesztő boldog voltam, hogy csinálhattam a felnőttek munkáját, és betekintést nyertem abba is, hogy mit dolgoznak. Azóta is imádom a számokat. Hiába már Konfuciusz is megmondta nagyon régen: „Mondd el és elfelejtem, mutasd meg és megjegyzem, engedd, hogy csináljam és megértem.