Ha végigfutom gondolatban az egész iskolai pályafutásomat, nem sok ötletes megoldást tudok felsorolni, amit tanáraim vetettek be, hogy könnyebben tanuljak. Ám, ha arra a számos tréningre gondolok, amire már felnőtt fejjel mentem el, ott érdekesebbnél érdekesebb módszerek és „aha” élmények értek. Most akkor, hogy is van ez?

Vekerdy Tanár Úr fogalmazta meg nagyon frappánsan, hogy a magyar iskolarendszer sosem a mában él, mindig felkészít valamire, az óvoda az iskolára, az általános a középiskolára, és a középiskola az egyetemre. Pontosan ebben az állandó felkészülésben megyünk el a lényeg mellett, mert mondjuk ki, mindenki fél. Fél, hogy nem veszik fel a jobb középiskolába, hogy nem jut be a kívánt egyetemre. A tanárok félnek a legjobban, hogy a gyerekek nem fogják hozni az elvárt szintet, nem fognak tudni leérettségizni, és vég nélkül nyomatják az elméletet.

De gondoljuk tovább. Ebben a kreativitásmentes légkörben szocializálódunk. Azt szokjuk meg, hogy az oktatás nem lehet egyéb, mint, hogy az egyik fél ül, és bámul, a másik fél beszél. Nem egyszer találkoztam tréningeken kollégákkal, akiknek problémát okozott, hogy nem a megszokott módon, ergo ülök némán, zajlik az okítás, hanem aktívan részt kell benne venni. Azonban, ha felidézem a legemlékezetesebb pillanatokat az iskolából, mindig valami nem hétköznapi ugrik be. Matektábor, egy-egy beadandó készítése büntetésből valami érdekes témáról, mert nem figyeltem, filmek etika órán, és azokról eszmecsere, arborétumjárás, könyvről beszámoló, elgitározott versek irodalomból, közös, beszélgetős vizsga vagy iskolai ki mit tud. Mert igazából az iskolának az lenne a feladata, hogy inspiráljon, kíváncsivá tegye a tanulót, lehetőségeket kínálva. Ha ez megtörtént, egész biztosan le fog érettségizni, mert motivált, mert Ő akarja, és nem a tanár. Nem egy embert láttam, aki 20 évesen önszorgalomból felkészült az egyetemi felvételire, és ma már orvos vagy mérnök. A belső motiváció megteremtése a feladat, és azt csak inspiráló közegben lehet elérni. Bár lenne kreatív tanár képző is, és emellé sok-sok nyitott szülő és diák.

Nektek mi volt a legmaradandóbb emléketek az iskolából, amikor úgy tanultatok, hogy jól is éreztétek magatokat? Írjátok meg, gyűjtsünk ötleteket, változtassunk.