Én igen. Nem felvágni akarok vele, mert borzalmas puskázó voltam, ezért inkább tanultam, viszont ha puskáztam, az emlékezetes volt. Vicces történet következik.

Általános iskolában imádtam a biológiát és a kémiát. Versenyekre jártam sikeresen, adott volt egy gyógyszerész vagy vegyész pálya. Gimiben viszont mindkét tantárgy, de főleg a biológia mintha kínai lett volna. Ennyit tesz a tanár személyisége, de ez megint egy másik téma. Az osztályunkból 2-3 diák készült biológia érettségire, ez azonban nem érdekelte a tanárunkat, mindenkinek emelt szinten kellett tudnia az anyagot. Ez többek között azt jelentette, hogy egy témazáró dolgozat 3 részből állt, ábrafelismerés, elemzéssel, 50 kérdésből álló felvételi előkészítőből kimásolt teszt reláció analízissekkel, és egy kifejtős esszé. Teljesen egyértelmű ugye, hogy ezt 45 perc – dolgozatkiosztás, beszedés, vagyis nettó 40 perc alatt teljesíteni lehet. A következőképpen oldotta meg nagyon kreatív osztályunk ezt a problémát. Kimásoltuk a felvételi előkészítőből a teszt megoldásokat, egy-egy témakörhöz kb. 4-5 tesztsor tartozott, ami soha nem volt összevágva, és szépen végigikszeltük a dolgozatban olvasás nélkül a kérdéseket. Majd lóhalálában megírtuk a másik két feladatot. Ez a módszerünk akkor volt igazán vicces, mikor a relációanalízishez tartozó megoldó képletet elfelejtette a tanárunk behozni, és dolgozatírás közben kiszaladt érte. Mire visszajött, mindenkinek kész volt az 50 kérdéses teszttel megoldó képlet nélkül. Az az osztálytársam volt az igazi ász ebben, aki bemagolta a tesztmegoldásokat, négyszer ötven betűt egymás után sorrendben, nem is lett biológus.

Szintén biológiából történt, hogy írásban kellett felelnem az első sorban. Nem készültem, mert bizonyosan matek vagy történelem előkészítőn voltam. A többiek mondták, hogy menjek ki, legalább nem válogatják tovább a felelőket. Kimentem, a szív felépítése és működése volt a számonkérés tárgya. Végigültem az egész órát firkálgatva valamit, és amikor csengettek, az óra végi kavarodásban megérkezett a dolgozatom gyöngybetűkkel, ábrával, és a nevemmel. Akkora dicséretes ötöst kaptam rá, hogy szinte szégyelltem magam, a legviccesebb az volt, hogy dicsérték a memóriámat, hogy szinte szószerint megtanultam az anyagot.

Van-e tanulság? Van. Az én példám tökéletesen megmutatja, hogy a kevés néha több. Sajnos semmire nem emlékszem biológiából, és mindig irigykedve hallgatom, ahogy a férjem lelkesen mesél a biológia táborokról, a túrákról és a sok kreatív módszerről, ahogy neki tanították. Sajnálom szegény mostani diákokat, mert az évek múlásával és a tananyag sűrűsödésével egyre több puskát kénytelenek gyártani.