Főiskolás éveim utolsó szemesztere egy gyakorlati félév volt, 3 hónap egy vállalatnál, ahol aztán szakdolgozatot is kellett írni zárásként. Én egy 5000 fős multicég beszerzési osztályán lettem gyakornok, kicsit rá is húztam, 5 hónapig. Itt az irattár rendbetételétől kezdve ajánlatok és megrendelések írásán át, elég sok mindent megtanultam. Egyik részét sem nem találtam kínosnak, de azt, hogy itt fedeztem fel, hogy egy beszerzési osztálynak egy vállalaton belül mi a dolga, mi az, hogy ajánlat kérés, mi az, hogy szerződéses beszállító, hogy kell idegen nyelven telefonálni, na azt igen. De, hogy védjem is az iskolát, úgy kerültem a munka világába, hogy tudtam integrálni, alapfokon könyvelni, tudom, hogy alakulnak a termékek árai a kereslet és a kínálat hatására, és tudom, hogy egy terméket a piacra dobás előtt pozícionálni kell.

Azért kezdtem el ezt a blogot írni és később egy oktatási anyagot összeállítani, mert szentül hiszem, hogy lehet ez másképp is. 

Ha jobban körülnézünk egy szervezetnél, nézzük csak, mit csinálnak az emberek a munkahelyükön? Általában a számítógép előtt ülnek és az office csomag valamelyik programján szöveget szerkesztenek, adatokat szűrnek, kimutatást gyártanak vagy prezentációt készítenek.  Ezenkívül használnak még szakmaspecifikus szoftvereket, belső céges rendszereket, valamint telefonálnak, leveleket írnak, megbeszélésekre járnak, esetleg rendezvényeket szerveznek. Mindezek közben kommunikálnak, problémát oldanak meg, konfliktust és stresszt kezelnek, tárgyalnak és szerveznek.

Érdekes módon, ha megnézzük a szervezetfejlesztéssel foglalkozó cégek által kínált készségfejlesztő tréningek témáját is, amikért mellesleg a vállalatok komoly összegeket kifizetnek, pont az ilyen tartalmú képzéseket ajánlják: prezentálás, asszertív kommunikáció, projektmenedzsment, tárgyalástechnika, konfliktuskezelés.  Igen, rengeteg, és egyre több dolgot próbálnak az iskolában megtanítani, aztán később kiderül, hogy másra lenne szükség, mert nem deriválni és nem könyvelési tételeket kell tudni fejből, hanem a többi emberrel együttműködve élni, dolgozni.

Azt gondolom, hogy mindenféle együttélésnek és munkának a megfelelő kommunikáció az alapja. Ezzel lehet problémát megoldani, érvelni, tárgyalni, konfliktust kezelni. Első körben arra kell megtanítani a diákokat, hogy elfogadhatóan, információt átadva, kérve, a másik fél érdekeit is tiszteletben tartva kommunikáljanak. Amilyen könnyű ezt leírni, olyan nehéz használni. Hány olyan szituációt tudnánk felsorakoztatni, amikor elég lett volna, ha csak máshogy szólnak hozzánk, más szavakkal, intonációval közölnek velünk valamit, vagy a semmi helyett mondanak valamit.

Amíg viszont az oktatási rendszerünkben kezdve ezt az általános iskolától a felsőoktatással bezárólag arra kíváncsiak, hogy mennyi lexikális anyagot tud vagy nem tud bemagolni egy diák, addig hogy várjuk, hogy rugalmas gondolkodású, kreatív asszertíven viselkedni tudó munkaerő váljon belőlük.

A projektjellegű oktatásnak pont az a lényege, hogy miközben egy-egy feladaton dolgoznak a gyerekek, észrevétlenül elsajátítanak különböző készségeket, amelyek hasznosak lesznek a későbbiekben.

Hogy lehet a projektmódszert megvalósítani? Egy kis kreativitással és tudatossággal. Erről írok legközelebb, de várom addig is Ti mit gondoltok a projektmódszerről.